Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kezdetek

A Chelsea FC-t 1905. március 14-én alapították a Rising Sun (ma Butcher's Hook) nevű pubban, amely a stadion mai bejáratával szemben, a Fulham Road másik oldalán található. Az alapítók a Mears testvérek voltak, akik 1904-ben lettek a Stamford Bridge egyedüli tulajdonosai, és új futballklub alapítását tervezték. Így jöhetett létre a Chelsea FC a fent említett jeles napon. A színekről is döntöttek az alapításkor: kék mez, fehér nadrág, és kék sportszár.

LigakupaA legmagasabb osztályba nem vették fel az új egyesületet a másik két régebbi gárda, a Tottenham és a Fulham jelenléte miatt, ellenben a II. osztálynak megfelelő Football League-gel, ahol megkezdhette első bajnoki szezonját a klub. A pénzügyileg rendkívül stabil klub érett, rutinos játékosokat igazolt, és 2 év után feljutott az akkori első osztályba, a Southern League-be.

Az első 50 év

A Stamford BridgeTehát a csapat 1907-ben feljutott az élvonalba, de nem volt igazán sikeres. Ennek ellenére London egyik sztárcsapata lett látványos játéka miatt, szurkolói főként a nyugat-londoni munkásosztályokból származtak. Az első jelentős eredményt 1905-ben érték el, mikor a csapat bejutott az FA-kupa fináléjába, azonban ott 3-0-ra kikapott a Sheffield Unitedtől. A háborús évek alatt nem rendeztek bajnokságot, majd 1920-ban akár duplázhattak is volna, ám a bajnokságban végül harmadikak lettek, az FA-kupában pedig az elődöntő jelentette a megállót - pedig a döntőt a Stamford Bridge-en rendezték. Még így is a klub addigi legjobb szezonja lett ez, utána azonban könnyen feledhető rossz eredményeket produkált, hat évre a másodosztályba is kiesett.

Az 1953-mas címer, amely oroszlánt ábrázolA két háború között semmit sem nyert a csapat, de ennek ellenére a szurkolók továbbra is szerették a Chelsea-t. Aztán a háború után új életet kezdett a gárda (csak két játékos maradt a harmincas évekből), és újra elkezdett sztárokat igazolni. 1952-ben Ted Drake lett a vezetőedző, aki előtérbe helyezte a fiatalítást és fontosnak tartotta a lelki tényezőket. A sok fiatal játékos alkotta csapatra már nem illett a Pensioners (Nyugdíjasok) becenév, így Drake kezdeményezésére megváltoztatták a klubcímert (a nyugdíjas helyére egy oroszlán került) és a Blues, azaz Kékek lett a hivatalos becenév.

Ted Drake és az első bajnokcsapatA klub 50 éves jubileumára Drake nagyszerű csapatot készített fel, és a Chelsea - kisebb meglepetésre - megnyerte a bajnokságot, evvel megszerezve a klub első trófeáját. A bajnoki cím után a csapat indulhatott volna a BEK első évadjában, de az FA nem engedte ki a londoniakat a nemzetözi porondra. Ha a BEK szereplés nem is, de a Charity Shield-győzelem (így hívták akkoriban az angol Szuperkupát) összejött. Az augusztusi döntőben 3-0-ra verték meg az FA-kupa-győztes Newcastle Unitedet.

Az I. aranycsapat

A bajnoki cím és a Szuperkupa-győzelem után azonban nem jöttek a jó eredmények. A csapat 1962-ben az utolsó, huszonkettedik helyet szerezte meg a bajnokságban, és ezzel ki is esett. Drake lemondott, utóda Tommy Docherty lett. A gárda rögtön visszajutott a legjobb divízióba, és ott is a jobbak közé tartozott: 1972-ig mindig jobb helyen végzett a 10. pozíciónál. 1965-ben ünnepelhették első Ligakupa-győzelmüket a Kékek, miután a döntőben 3-2-re megverték a Leicester City-t.

Jelenet az 1970-es FA-kupa-döntőből1967-ben a bajnokságban kilencedik lett a Chelsea, és ezután a vezetők leváltották Docherty-t. Helyette Dave Sexton ült le a kispadra, akivel a klub 1970-ben megnyerte az FA-kupát (a megismételt döntőben: Chelsea - Leeds United 2-1), és ez feljogosította a csapatot a Kupagyőztesek Európa-kupájában való indulásra. Ha már indulhattak, meg is nyerték a sorozatot. A Real Madrid elleni döntőben 1-1-re végeztek a csapatok, majd két nappal később a londoniak 2-1-re megverték a madridiakat. A Chelsea megszerezte tehát első nemzetközi kupáját, a KEK-serleget.

Ken Bates színre lép

A sikeres évek után a gárda újra elkezdett leereszteni. Egyre rosszabb helyezéseket ért el a bajnokságban, 1974-ben csak a tizenhetedik lett, így nem csoda, hogy Sexton le is mondott. Azonban utódai sem tudták megmenteni a csapatot a kieséstől. Összességében 7 évet töltött el a csapat a II. osztályban, az edzők egymást váltva ültek le a kispadra, de ez sem segített. 1981-ben lemondott a klub elnöke és tulajdonosa, Brian Mears (az alapító Joe Mears fia), és ezzel véget ért a Mears família 76 éves kapcsolata a Chelsea-vel. A mélyponton lévő, rengeteg adósságot felhalmozó csapatot Ken Bates vásárolta meg jelképes 1 fontért.

Ken Bates, a megmentőÚj időszámítás kezdődött Bates-szel. 1984-ben megnyerte a csapat a Division Two-t, és újra feljutott az élvonalba. Akkoriban rontotta a Chelsea-ről kialakult képet a futball huliganizmus. Az ultrák - akik Chelsea Headhunters néven váltak ismerté - mindenhol lejáratták a klubot, gyakran tömegverekedésbe keveredtek más ultracsoportokkal. De Bates megoldotta ezt a problémát is: ötlete az volt, hogy áramot vezettet a pályát a drukkerektől elválasztó kerítésekbe, de ez természetesen nem valósulhatott meg. Ken továbbá megszilárdította az anyagi hátteret is. 1988-ban egy rosszul sikerült szezon után újra kiesett a gárda, de rögtön a következőben - 99(!) ponttal megnyerve a második ligát - vissza is jutott.

A 90-es évek elején rendre a 10. hely környékén zárt a gárda, majd 1993-ban - a sikeresebb szereplés reményében - Bates szerződtette a 35 éves, korábbi angol válogatott játékost, Glenn Hoddle-t játékos-menedzserré. Az angol edző sem ért el jó eredményeket a csapattal, de kétségkívül ő rakta le a későbbi sztárcsapat alapjait. 1995-ben például Bates-szel együtt szerződtették Ruud Gullit-ot, a holland "fekete tulipánt", akit akkoriban a vliág egyik legjobb játékosának tartottak. A Chelsea-hez szerződése világszenzációnak számított.

Itália neves mesterei

Ruud Gullit, a fekete tulipán1996-ban Gullit játékos-menedzserré lépett elő Glenn Hoddle távozása után. Ruud rengeteg sztárjátékost igazolt: Zola, Vialli, Di Matteo (mind olasz), Leboeuf (francia), Flo (norvég) és Poyet (uruguayi) is a csapathoz került. A csapatkapitány Dennis Wise lett, és a gárda végre újra trófeát nyert, az angol FA-kupát. Az 1997-es fináléban a Borót verték 2-0-ra a Kékek, az első gólt Roberto Di Matteo rúgta a 42. másodpercben. Igazán népszerű lett a csapat ekkor Angliában, és rengeteg új szurkolót szerzett magának - a nézők szerint szexi futballt játszott Gullit technikás gárdája. Azonban gondok adódtak a csapaton belül, több játékos is kritizálta Gullit módszereit, és az elnökség menesztette az olaszt.

Gianfranco ZolaAz új edző (játékos-menedzser) Gianluca Vialli lett. A csapat ugyanúgy mint tavaly, most is a Middlesbrough-val játszott a döntőben, csak most nem az FA-kupa, hanem a Ligakupa fináléjában. A Kékek újra 2-0-ra győzték le a Borót a Wembley-ben. A KEK-ben is jól menetelt a gárda, egészen a döntőig, és ott már nem engedte ki a kezéből a győzelmet. A Stuttgartot verték a londoniak 1-0-ra Zola góljával. A győzelem miatt a csapat hivatalos volt az augusztusi, monacói Európai Szuperkupa-döntőre is, ahol a BL-győztes Real Madridot verte ugyancsak 1-0-ra.

Vialli, a sikeredzőVialli a klub legeredményesebb edzője lett, miután 2000-ben megnyerte az FA-kupát és a Community Shieldet is. Előbbin az Aston Villa, utóbbin a Manchester United volt az ellenfél. A Kékek a BL negyeddöntőjéig is eljutottak már, de a 2000/01-es szezont rosszul kezdték: 5 meccsen 1 győzelem. Viallit menesztették (előtte még leigazolta Hasselbainket és Gudjohnsent), mert diktátorrá vált és játékostársai megorroltak rá.

Az olasz Ranierit nagyon szerették játékosaiÚjabb olasz lett az edző Claudio Ranieri személyében. Nagyon értette a dolgát, játékosai nagyon szerették. Új tehetségeket épített be a csapatba, olyanokat mint John Terry vagy Frank Lampard. A legjobb eredménye a 2002-es FA-kupa-döntőbe jutás volt, ott azonban kikaptak az Arsenaltól. A bajnokságban két 6. hely, majd egy 4. jött, ami a következő szezonban Bajnokok Ligájában való indulást eredményezett, és talán ez vezetett a klub történetének legnagyobb sikeréhez.

Az orosz-portugál forradalom

A sikerrecept előállítói: Mourinho & Abramovich2003 júniusában vásárolta meg Ken Bates-től a Chelsea-t egy orosz milliárdos olajmágnás, Roman Abramovich. Az információk szerint Bates, aki 1982-ben egy fontért vette meg a klubot, 2003-ban mindent egybevetve 140 millióért adta el azt. Ekkora összegért még soha senki nem vásárolt labdarúgó csapatot. Először a játékoskeretet erősítették meg. Ekkor érkezett Duff, Verón, Joe Cole, Crespo és Makelele is. A csapat végül nem bírt az Arsenallal a bajnokságban és a BL-elődöntőben a Monaco búcsúztatta.

Terry és Lampard ünnepli a bajnoki címetAbramovich ennél többre vágyott, ezért szerződtette 2004 nyarán a friss BL-győztes FC Porto edzőjét, José Mourinhót. A portugáltól sokat vártak, és ő bizonyított is! Nagyon tehetséges, de még nem befutott játékosoksat igazolt: Cech, Robben, Ferreira, Drogba és Carvalho is a nyáron érkezett, mintegy 75 millió fontért. Végül José első szezonjában a csapat utcahosszal nyerte meg a Premier League-et a Man. United előtt rekordok sorát felállítva. 2005-ben még a Ligakupát és a Community Shieldet is megnyerte a 100 éves jubileumát ünneplő gárda. A Ligakupa-döntő felejthetetlen, 3-2-es győzelemmel zárult hosszabbításos meccsen dőlt el. Az ellenfél a Liverpool volt, akik a BL-ben vágtak vissza a Kékeknek: a két meccses elődöntőben csak egy erősen vitatható góllal jutottak tovább 1-0-ás összesítéssel.

Drogba az FA-kupávalA klub a 2005/06-os évre írta ki a klub centenáriumát. Újabb játékosok is érkeztek, olyanok mint Wright-Phillips és Essien (újabb 50 millióért). A címvédő újra meggyőző fölénnyel nyerte meg a bajnokságot, a bajnokavatón 3-0-ra verte meg a második helyezett MU-t. A BL-ben a nyolcaddöntőben a Barcelona parancsolt megálljt, míg az FA-kupában a Liverpool. 2006 nyarán már sztárjátékosok is érkeztek. Shevchenko, Ballack és Ashley Cole is a csapathoz került. Mourinhónak sikerült tökéletesítenie az angliai trófeagyűjteményét, miután egy újabb Ligakupa-győzelem (2-1 az Arsenal ellen Drogba duplájával) után az FA-kupát is megnyerte a Mourinho-legénység. Az ellenfél a bajnokságban trónfosztó Manchester United volt, és Drogba hosszabbításban lőtt góljával nyertek a Kékek.

Forrás: Chelsea Fc-A nagy kékség című könyv